A francia festészet a XIX. században élte virágkorát. Sok jeles képviselője volt, akik világhírűvé tették a francia festészet különböző irányzatait és nagy hatással voltak más nemzetek kultúrájára.
A romantikus festészet legnagyobb művésze volt Eugéne Delacroix. Mint utána sokan mások, ő is a színekkel kísérletezett. Sok képet festett a görög szabadságharc témájában, mert abban az időben Franciaországban és Angliában is lelkesedtek ezért a témáért. Később bejárta Spanyolországot és Algériát. Ezután rengeteg megrendelést kapott falfestésre, többek között a Luxembourg palota kupoladíszítésére, a Bourbon-palota dísztermének festésére, továbbá a Saint Sulpice templom faliképeinek elkészítésére. Ekkoriban több történelmi tárgyú képet is festett.
A posztimpresszionizmus két kiemelkedő alakja volt Paul Gauguin és Paul Cézanne. Gauguin teljesen egyéni festészetet alakított ki, miközben a színekkel kísérletezett, ez vezetett a szintetista stílus kialakulásához. Festményein túl fametszetei is jelentősek voltak. Merész és kalandos élete során mindent kipróbált, amihez kedve volt. Dolgozott tengerészként és üzletemberként is, bejárta a világot és mindeközben formálta festészeti stílusát. Cézanne nem volt túl közkedvelt a közönség körében, nem értették és elképedtek rajta főként, de a művészvilág megbecsülését hamar elnyerte. Az impresszionisták többször rendeztek közös kiállítást, az első ilyen elég botrányosra sikerült, melyet a fotográfus Nadal műtermében rendeztek. Első személyes kiállítását jóval később rendezte, miután egy műkereskedő kétszáz festményét felvásárolta.
Claude Monet impresszionista festő volt a XIX. század végén XX. század elején. Sokat kísérletezett, főként a színekkel, fényekkel és napszakokkal. A XIX. század legvégén elkezdte sorozatképeit, melyek az időjárási viszonyok kísérletezésére vonatkoztak. Velencében és Angliában is készített sorozat képeket. A 1920-as években festette a Tavirózsákat, melyeket az államnak ajándékozott. Tájképein teljesen kiélesítette a színek és világításuk határait, művészete már az absztrakt felé kezdett mutatni.
Monet kortársa és barátja volt a szintén impresszionista festő, Pierre-Auguste Renoir. Sokszor festettek együtt a szabadban. A kritikusok hamar felfigyeltek rá, ám a közönségsiker elmaradt, nem talált vevőt festményeire. A kommün ideje alatt hadkötelesnek nyilvánították, aztán ellenséges fogságba esett. A kommün bukása után újra festett, főként társadalmi eseményeket. Egy vámtisztviselő ismeretsége hozta meg számára a megélhetést, ettől kezdve sok portrét festett. Képei főként az életvidámságról szólnak. Festmények ezreit hagyta hátra.
Henri Matisse az egyik legnagyobb név a modern festészetben Cézanne után és Picasso előtt. Első kiállításán képeivel nagy felháborodást keltett. Egy orosz műgyűjtő vásárolt tőle először. Hamar ismerté és közkedvelté váltak képei, később oktatott is. Volt több közös kiállítása más festőkkel, többek között Picasso-val is. Az 1920-as évek után papírkivágás montázsokat készített.
Marc Chagall a XX. század teljesen különálló, mindenkitől különböző stílusú festő volt, egyik irányzatba sem besorolható, ennek ellenére nagy hatással volt kortársaira. Főként emlékképeket, fantáziavilágot festett, a nem látható valóságot ábrázolta. Szobrászattal, kerámiával és üvegfestéssel is foglalkozott.