Orsay Múzeum

Az Orsay múzeum a párizsi kommün idején 1871-ben lerombolt Palais d’Orsay helyén épült. Victor Laloux tervei alapján épült fel a Gare d’Orléans épülete, mely egy vasútállomás volt és 1900-ban nyitott meg.

1939-ben, a villanymozdonyok megjelenése után használaton kívül helyezték a pályaudvart, majd évtizedekig üresen állt. Később tartottak itt árveréseket és színházi előadásokat. 1973-ban le akarták bontani, de éppen előtte bontották le a Lés Halles piac történelmi pavilonjait, és ez olyan közfelháborodást okozott a városban, hogy végül a vasútállomás épülete maradt, és 1987-ben múzeummá alakították át.

A Gare d’Orléans eredetileg is bámulatos építészeti remekmű volt. Katedrálisszerű, monumentális vas- és üvegépítmény, mely erőteljes hatást váltott ki. Édouard Detaille festőművész már akkor javasolta, hogy alakítsák múzeummá vagy kiállítóteremmé. A múzeum tervezője, Gae Aulenti az építészeti elemek nagy részének, így a múzeum gyönyörű üveg tetőboltozatnak is sikerresen visszaállította eredeti szépségét, amit az épület teljes hosszában végigfutó, szobrokkal övezett sétány még inkább kiemel.

Az állomás két hatalmas óráját is visszaállították eredeti állapotukba. Az egyik közülük a felső emeleti Café des Hauteurs hátteréül szolgál. Fénykorában az itt található szálloda a Gare d’Orléans büszkesége volt. Első emeleti tágas századfordulós ebédlője teljes pompájában megmaradt, aranyozott tükreivel és lámpáival együtt. Rendkívüli kilátás nyílik innen a folyóra és a jobb partra.

A múzeum értékes gyűjteménye az 1848 és 1914 közötti időszakot öleli fel. Ott kezdődik, ahol a Louvre kollekciója abbamaradt és odáig tart, ahol a Pompidou központ gyűjteménye kezdődik. A művek időrendi sorrendben helyezkednek el a múzeum három emeletén.

A legfelső emeleten természetes fény van, ezért itt kaptak helyet a legnagyobb tömegeket vonzó, impresszionista és posztimpresszionista gyűjtemény. Kiemelnénk egy-két ismert kedvencet. Monet: Pipacsok, Renoir: Tánc a városban és Tánc vidéken, Van Gogh: Arles-i szoba. Ezek csak a legismertebb képei a múzeumnak.

A földszint szorosan egymás mellé helyezett képein és szobrain jól látszanak az 1848 és 1870 között készült művek közötti hatalmas eltérések. Ezen a szinten találhatók az operaszobák, melyeket teljes egészében Charles Garnier fő művének, az Opéra de Palais Garnier-nek szenteltek, továbbá itt található a múzeum könyvesboltja is.

A középső szinten találjuk az art nouveau műtárgyakat. Többek között Charles Rennie Mackintosh bútorait és a Lalique ékszereket és üvegalkotásokat.

A múzeumban minden fordulónál felbecsülhetetlen értékű szobrot láthatunk, különösen a központi folyosó mentén. Megtalálhatjuk itt a szatirikus Honoré Daumier által készített karikatúra mellszobrokat, melyeket a parlament 36 tagjáról készített. A középső szinten több Rodin művet láthatunk, többek között a Pokol kapuja gipszváltozatát. A felső emeleten látható Degas szobrok egy részét a művész halála után a műtermében talált gipszszobrok alapján öntötték ki bronzból, de a Táncosnő tütüben című alkotását már életében is kiállították.