Ez a rész Párizs királyi negyede. Fényes paloták, hatalmas parkok, a fasorok alatt pedig drága butikok és iparművészeti boltok sorakoznak a környéken.
Louvre
Eredetileg 1190.-ben Fülöp Ágost erődnek építtette a város védelmére, majd a 14. században V. Károly királyi lakká tette az épületet. Ezt követően az épület a királyok lakhelyéül szolgált, mígnem XIV. Lajos áttelepült Versailles-ba. Ekkor festők és szobrászok csapata költözött a termekbe, s az épület a szépművészet központja lett. Később a Francia Akadémia is az épületbe költözött, és számos művész munkáját állították ki a szalonokban. A forradalom során aztán a Louvre-t múzeummá nyilvánították. Múzeumként a Louvre 1793-ban nyitotta meg kapuit, és az akkor sem csekély mennyiségű műkincs azóta csak tovább gyarapodott.
Tuileriák kertje
A Tuileriák kertjét 1564.-ben alakította ki Medici Katalin palotája előterében, hogy Toscanara, szülőhazájára emlékeztesse. Egy évszázaddal később XIV. Lajos kertésze, André Le Nôtre rendezte át egyenes kerti utakkal és nyírt bokrokkal. Ekkoriban nyílt meg a kert a nagyközönség előtt, s hamar divatos korzó lett. Az 1990-es években aztán újra átrendezték a parkot, s lejtős terasszal és zártkerttel bővítették.
A Louvre felől a Tuileriák kertjéhez közeledve az Arc de Triomphe du Carrousel alatt haladunk el. A diadalívet 1808.-ban emeltette Napóleon ausztriai győzelmének tiszteletére. A diadalív előtt egykor a Tuileriák palotája állt, ma aktok és vízmedencék állnak a helyén.
Musée de l’Orangerie
Az Orangerie múzeumában számos híres festő remekművei láthatók. A múzeumban látható 22 Soutine, 14 Cézanne, 28, Derain, 24 Renoir valamint számos Matisse, Utrillo és Picasso festmény. Az Orangerie büszkesége Monet, Vízililiomok című sorozatának 8 óriás pannója, melyeket maga a művész ajándékozott a francia államnak 1918.-ban.
Az Orangerie-vel szemben áll a Jeu de Paume kiállítási csarnok, ahol fotókiállításokat rendeznek.
Szent Rókus templom (Saint Roch)
A Szent Rókus barokk templomban nyugossza álmát számos híresség, többek között Diderot, Corneille és Le Nôtre, a híres királyi kertész. E templom lépcsőjén lövetett le fiatal tábornok korában királypárti felkelőket Bonaparte Napóleon. A lövések nyomai még ma is látszanak a falakon. Itt sebesült meg az Orléans-i szűz, Jean D’Arc is egy az angolokkal vívott csatában. Nem messze áll a szobra, mely egyike a Párizsban található négy képmásának.
Palais Royal
A Palais Royal-t Richelieu bíboros építtette, aki 1624-től Franciaország miniszterelnöke volt. Halála után a palota az államé lett. Ebben az épületben nőtt fel a későbbi Napkirály, XIV. Lajos. A 18. században Orléans hercegei költöztek a palotába, akik a szerencsejáték és prostitúció fellegvárává tették azt. Lajos Fülöp pénzszerzés céljából üzleteket építtetett a palota köré, majd ezeket borsos áron bérbe adta.
Ma a Palais Royal a Kultuszminisztérium székhelye. Központi udvarában 250 fekete-fehér csíkos oszlopcsonk áll, az árkádok alatt pedig szakboltok sorakoznak, melyek érmét, ólomkatonát, antik tárgyakat kínálnak.