A francia nyelv a latinból származik. A francia nyelven írt irodalom az első volt Európában, mely saját nyelven íródott. Később az itáliai nemzeti nyelven írt irodalom követte ebben. A XVIII. században Franciaországban külön irodalmi nyelv alakult ki.
A francia irodalomnak meghatározó szerepe volt az európai és amerikai irodalomra a későbbiekben, erős hatással volt ezekre és a teljes világirodalomra. Jelenleg az oktatásban nagy hangsúlyt helyeznek az irodalomra, az állam támogatja az irodalmi munkákat. A francia embereket napjainkban is foglalkoztatja az irodalom.
A középkorban a költemények kimerültek a himnuszokban, Roland-énekekben és a lovagregényekben.
A reneszánsz kezdetével, a XVII. században a legismertebb író, költő La Fontaine volt, aki írt elégiákat és színműveket is, de népszerűségét főként állatmeséinek köszönheti. Kortársa volt Jean-Baptiste Poquelin, közismert művésznevén Molière, aki drámaíró volt, rendező és színész. Őt tekinthetjük a modern komédia megteremtőjének.
A felvilágosodás irodalmának úttörője volt René Descartes, aki filozófus volt, természetkutató és matematikus. Filozófiájának módszerét az „Értekezés az ész helyes vezetésének módszeréről” című művében fejtette ki.
A XVIII. században megjelent az enciklopédia, „Enciklopédia, vagy a tudományok, művészetek és mesterségek rendszeres szótára” címmel. A szerzők mind jelentős érdemeket értek el már eddigre, a főszerkesztést Diderot végezte. Az Enciklopédia 35 kötetes lett. Olyan neves írók szerkesztették a cikkeket, mint Voltaire, Rousseau és Montesquieu.
Montesquieu filozófus volt és író, a hatalmi ágak megosztásának elméletéről vált ismertté. Legismertebb műve a Perzsa levelek. Jean-Jacques Rousseau filozófus, író és zeneszerző volt. Eszméi nagy hatást gyakoroltak a francia forradalomra és a nacionalizmus megjelenésére. Legismertebb műve a Társadalmi szerződés. Voltaire szintén író, költő és filozófus volt. Polgári szabadságjogok védelméről volt híres, műveiben gyakran kritizálta korának egyházát és egyéb intézményeit. Leghíresebb művei a Candide és a Filozófiai ábécé. Denis Diderot a Felvilágosodás kiemelkedő gondolkodója volt, a francia Enciklopédia főszerkesztője, továbbá írt néhány drámát és szépirodalmi művet is. A XVIII. század végén jelentős forradalmár költők voltak Marat és Robespierre.
A XIX. században a romantikus irodalom volt az egyik fő irányvonal, melynek legjelesebb képviselője volt Victor Hugo. Drámákat, regényeket és verseket is írt. Leghíresebb regényei A Párizsi Notre-Dame és a Nyomorultak. Több művéből klasszikus zeneművek íródtak a későbbiek folyamán. Kortársa volt Alexandre Dumas, kinek legismertebb művei A három testőr, a Monte-Cristo grófja és az Ascanio.
A XIX. század realista irodalmának termékeny évszázada volt a francia irodalomban. Legismertebb alkotók között volt Stendhal, aki Balzac szerint romantikus realista irányzatot képviselt. Legismertebb művei a Vörös és Fekete és A pármai kolostor. Honoré de Balzac volt a francia realista regény megteremtője, a Goriot apó és a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága művek szerzője. Nagy sikert és ismertséget ért el Dumas fiának, ifj. Alexandre Dumas-nak egyetlen regénye, A kaméliás hölgy. Ennek a századnak népszerű francia írója volt Guy de Maupassant, akit már életében elismertek. Harminc kötetnyi novellát, mesét, regényt és színdarabot publikált. Legismertebb regényei A szépfiú és az Egy asszony élete. A naturalista irányzat megteremtője volt Émile Zola, aki egyben művészeti kritikus is volt. Közismert regénye a Nana.
A költészetet három francia költő forradalmasította a XIX. században, Charles Baudelaire a Romlás virágai kötetével, Paul Verlaine és Arthur Rimbaud a kölyök zseni, aki teljes életművét 16 és 19 éves kora között írta.
A XX. században a francia irodalom háttérbe szorult a filmművészet megjelenésével. A század elején élt és alkotott Guillaume Apollinaire, kinek főként versei váltak ismertté, de már ő is próbálkozott a filmmel, mint művészeti eszközzel, továbbá Jean Cocteau, kinek legismertebb műve, a nálunk is népszerű Vásott kölykök. A francia filmművészet a XX. században hasonló hatékonysággal befolyásolta a világ filmművészetét, mint előző századokban az irodalma a világirodalmat.